Mondta Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője szombati, a budapesti Hagyományok Házában tartott sajtótájékoztatóján, amelyet annak kapcsán tartott, hogy pénteken felvették Magyarország felterjesztését, a táncházmódszert az UNESCO nyilvántartásába.

A miniszter emlékeztetett: a jelenleg Balin ülésező UNESCO szellemi kulturális örökség kormányközi bizottsága november 25-én egyhangú szavazással döntött a magyar táncházmódszer mellett négy másik előterjesztés mellett.

A politikus kiemelte, hogy a magyar felterjesztés dokumentációját a bizottság példaértékűnek tartotta. Az előkészítő munkát a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság végezte a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottság javaslata alapján, és a munkacsoportban részt vett a Hagyományok Háza, a Táncház Egyesület, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, a MTA Zenetudományi Intézet, valamint az MTA Néprajzi Kutatóintézete is.

Réthelyi Miklós hangsúlyozta: mintaadóak lehetnek a nemzeti szinten meghozott döntések is, például hogy a hazai területen lévő szellemi kulturális örökségeket számon tartó nemzeti jegyzékre bárki tehet javaslatot, magánszemélyek és közösségek egyaránt.

A tárcavezető kiemelte: eddig a mohácsi busójárás szerepelt a magyar elemek közül az UNESCO reprezentatív listáján. A táncházmódszer a „legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe” került, ahova azokat a modellértékű módszereket veszi fel testület, amelyeket nemzetközi szinten is terjesztésre érdemesnek, jó példának tart. „A jó hírünk terjed ezzel a döntéssel” – tette hozzá a miniszter, aki megköszönte a mozgalomban részt vevők és a felterjesztést előkészítők munkáját.

Mindenki számára hozzáférhető

Hammerstein Judit helyettes államtitkár beszédében kiemelte: az idén összesen 11 hagyományőrző gyakorlatról szóló felterjesztés érkezett a világ országaitól. Az 1970-es évek elején Budapesten létrejött, „unikális, magyar modellt” jelentő módszer jelentőségéről szólva elmondta, a táncház a szellemi kulturális örökséget komplexen, szórakozási, közösségi, művelődési alkalomként kínálja a ma emberének. „A módszer lényege, hogy az örökségelemeket közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti, miközben folyamatosan együttműködik a kutatókkal, tudósokkal” – fogalmazott az államtitkár. Kiemelte: a táncház közösségi élményt kínál, közösséget hoz létre, és egyre népszerűbb a fiatalok körében is. „Fontos hangsúlyozni, hogy a táncház nyitott, alulról szerveződő, mindenki számára hozzáférhető kulturális hálózat” – tette hozzá Hammerstein Judit, majd hangsúlyozta, sok országban, például Lengyelországban és Szlovákiában is alkalmazzák ezt a módszert kulturális hagyományaik továbbörökítésére, de közben a magyar tánckultúrát is megismertetik.

Sebő Ferenc zenekutató a mozgalom történetét ismertetve elmondta: a táncházmozgalom nem jött volna létre Vikár Béla munkássága nélkül. „Bartók Béla és Kodály Zoltán is tőle tanulták a szakmát, az ő gyűjteményében kezdték megtanulni a magyar népzenét.” Martin György néptánckutató munkássága nélkül pedig a táncházmozgalom nem jött volna létre – folytatta. Olyan tudományos teljesítményről van szó, „amely külön megérdemelné a nemzetközi elismerést, de még a hazait sem kapja meg” – vélekedett. A zenész kiemelte: a táncházmozgalom magától, erőfeszítés nélkül terjedt el, az élőzene adott a táncosoknak erőt, hogy újabb táncokat tanuljanak meg.

A legfontosabb a munka

A legfontosabb része a mozgalomnak a munka volt – fogalmazott Sebő Ferenc, megjegyezve: Martin György és csoportja a teljes kárpát-medencei néptáncanyagot áttekintette, elemezte, de Tímár Sándor kellett ahhoz, hogy az elméletből „napi tánciskolai gyakorlat” váljon. Sebő Ferenc felhívta a figyelmet arra is, hogy bármilyen nehéz helyzetbe került is az ország, a kutatók által feltérképezett tudáskincset őrizni kell.

Agócs Gergely, a Hagyományok Házának munkatársa arról beszélt, hogy az UNESCO elismerése csak az első lépés a táncházmódszer megismertetését tekintve, sok munka vár mindenkire, hogy megüzenhessék a világnak „ennek a magyar szellemi terméknek” jelentőségét. Kitért arra is, hogy a táncházmozgalomban a kezdetektől nagy szerepet kapott a multikulturalitás, azaz táncolták a magyarországi kisebbségek táncait éppúgy, mint a határon túli magyarok táncait. Hangsúlyozta: a táncházak bartóki alapokon nyugszanak, azaz a közép-európai kultúrák közötti hasonlóságokra, együvé tartozásra épülnek. Agócs Gergely leszögezte: a táncházmódszer lengyel és szlovák meghonosítása, valamint az, hogy azokban magyar táncokat is tanulnak, olyan siker, amit az elmúlt kilencven év diplomáciai erőfeszítései nem tudtak elérni.